Főoldal Alapszabály Tisztviselők Archívum Dokumentumok Kapcsolat
Ma 2019. szeptember 15. Enikő és Melitta nap van.
Archívum :: Hír archívum
2011. február 24. (csütörtök) 08:31Levél az államtitkárnakTisztelt Államtitkár Úr!

Kézhez kaptuk a Pécsi Tudományegyetem részére megküldött, 2011. január 20-án kelt 21697-1/2010-0004JKF iktatószámú levelét. A levélhez — amely a munkaidő-szabályozás egyes kérdéseivel foglalkozik, — mint az egyetemmel levelezésben, tárgyalásban álló érdekképviseleti szerv jutottunk, különös tekintettel arra, hogy levelezésünk éppen az Ön levelében taglalt kérdésekről folyik. A szóban forgó levél több kérdésben is állást foglal, de van két kérdés, ami számunkra továbbra is nyitottnak látszik. Tisztában vagyunk azzal, hogy az Alkotmánybíróság egy korábbi határozata szerint az Önök állásfoglalása nem jelent kötelező jogi erőt az állampolgárokra, szervezetekre nézve, mégis úgy érezzük, hogy az irányadó joggyakorlat egységesebbé válhat, amennyiben egyértelműen tisztázódik az Önök véleménye a szóban forgó helyzetről, ez pedig a következő:

Az Ön levele is érinti az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (Eütev.) 13. § (6) bekezdése szerinti pihenőidőt, erről azt írja, hogy ez „olyan pihenőidőnek minősül, amelyet függetlenül attól, hogy egyébként munkaidőkeretet alkalmaznak-e, közvetlenül az ügyeletet követően kell kiadni, és amely ilyen értelemben nem ledolgoztatható.”

A szóban forgó intézmény körül a gyakorlatban igen sok anomália észlelhető, ezek jellemzően olyanok, amelyek következtében — álláspontunk szerint — a munkavállalók károsodnak, kisebb-nagyobb jogsérelem éri őket. Az a gyakorlat, mely szerint az intézmények nem adják ki a pihenőidőt az ügyelet után, hanem benntartják a munkavállalót a napi munkaidőre, megszűnőben van, az egyébként teljesen egyértelmű szabályozásnak a legtöbb helyen sikerült érvényt szerezni.

Ugyanakkor megállapítható, hogy ennek a pihenőidőnek — túl azon, hogy ki kell adni — nincs semmiféle olyan jogi minősítése, amely megakadályozná a munkáltatókat abban, hogy azt ledolgoztassák valamilyen módon munkavállalóikkal. Igen gyakori az a technika, hogy a heti pihenőnapokon teljesített 24 órás ügyeletből (a díjazás szempontjából) elvesz a munkáltató nyolc órát, azzal az indokkal, hogy a munkavállaló ebben a nyolc órában dolgozta le a korábban kiadott pihenőidejét, így teljesíti a személyi alapbére kifizetéséhez szükséges óraszámot. Ez a technika — túl azon, hogy az Eütev. 12/B. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakba ütközik — álláspontunk szerint komoly anyagi hátrányt is okoz annak a munkavállalónak, aki 24 órát ügyel 16 órai díj fejében. A másik változat az, hogy az egyébként nyolc órás műszakokat 12 órásra hosszabbítják az intézményekben, kifejezetten abból a célból, hogy ledolgoztassák a pihenőidőket, végül, kevés helyen, de létezik olyan megoldás, mely szerint a személyi alapbért csökkentik a kiadott pihenőidők arányában, azzal az indokkal, hogy az illető nem dolgozta le az adott hónapban szükséges óraszámot.

Mindezen esetekben jól látszik, egy egészségügyi dolgozó minél többet ügyel, gyakorlatilag annál rosszabbul jár több tekintetben is.

Ugyanez a probléma még élesebben jelentkezik a gyakorlatban a vasárnapi napokon teljesített ügyeletek után. Itt a munkáltató lehetővé tesz hétfő reggel a munkavállalónak, hogy igénybe vegye az előírt pihenőidőt, majd jellemzően ledolgoztatja vele a fentebb ismertetett módszerek valamelyikével a kiadott időt, anélkül, hogy az „elveszett” pihenőnapot kiadná részére. Hozzá kell tennünk, ilyen esetekben a pihenőidő és a pihenőnap megfelelő, egyértelmű külön¬választása időnként még a bírói gyakorlatban is nehézséget okoz.

A fentebb leírtak rendezése érdekében kérjük, szíveskedjék tájékoztatni arról, hogy:

— az Önök véleménye szerint jogosult-e a munkáltató az ügyelet után kiadott pihenőidőt utóbb bármilyen módszerrel is ledolgoztatni és amennyiben nem, mi a szóban forgó pihenőidőnek a munkajogi minősítése, annak órái beleszámítanak-e a személyi alapbér fejében teljesítendő órák, a rendes munkaidő órái közé, vagy nem? Amennyiben nem adható egyértelmű válasz a kérdésre (éppen a jelenleg fennálló szabályozatlanság okán), tervezik-e a pihenőidő körüli jogi szabályozás rendbetételét, egyértelmű rendezését?

— elfogadhatónak találják-e azt a gyakorlatot, amely szerint a munkáltatók ledolgoztatják munkavállalóikkal a vasárnapi (munkaszüneti napi) ügyeletek után kiadott pihenőidőt, anélkül, hogy a ledolgozott pihenőnap, munkaszüneti nap helyett másikat biztosítanának?

Várjuk Államtitkár Úr mielőbbi válaszát, tekintettel a helyzet rendezetlenségére, illetve az ügyben hosszabb ideje hátrányosan érintett munkavállalók nagy számára.

Budapest, 2011. február 22.

Tisztelettel: Dr. Bélteczki János

Vissza
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!

Erzsébet utalvány
 
Lemondó nyilatkozat

NilNocere.hu

banner

banner